Hiba

Túl sokat emésztem magam régen elkövetett hibák miatt. Eszembe jutnak, és ugyanazt a szégyent érzem, mint ott helyben. Ennek semmi értelme.

Azzal próbálom nyugtatni ilyenkor magam, amit mások (már nem tudom, kik, többen) szoktak mondani. Hogy ne foglalkozzak vele, mert a hibáink arra valók, hogy tanuljunk belőlük.

Aha.

Én egy dolgot szoktam ezekből a hibákból megtanulni: hogy legközelebb mire figyeljek oda ahhoz, hogy ne kövessem el ugyanezt a hibát. Én viszont ettől nem érzem úgy, hogy volt értelme akkor egyszer elkövetni. Ha akkor nem követtem volna el, most követném el (mivel korábban nem tanultam meg, mit ne csináljak), és ezután soha többé. Ha nem most, akkor legközelebb, és így tovább. Vagyis egyszer mindenképp elkövetem a hibát, ami miatt egyszer úgyis szégyellni fogom magam.

Ez a "megnyugtatás" tehát teljesen hatástalan és fölösleges. Nem csökkenti a hibák egyszeri elkövetése miatt érzett szégyenemet. Ezeket viszont már nagyon unom. Kérek egy jobb tanácsot.

Utálom, ha butának néznek,

Félek, hogy buta vagyok.

Pozitív nap

"A politikára persze nem szabad legyinteni. Sokak szerint a politika eleve rossz és erkölcstelen. Ez nagy félreértés, mivel a politika normál esetben az, ahogyan felnőtt emberek felelősen gyakorolják a szabadságukat." (Kemény Lili)

Az elmúlt hetekben sokat gondolkodom ezen, hogy azért nem szoktam politikai dolgokat megosztani, csak olvasni (leszámítva a félelmemet attól, hogy később egy munkahelyen majd simán átvilágítják a profilomat felvétel előtt), mert az emberek cikinek tartják (igen, tudom, hülye vagyok, mit érdekel az engem), és nem akarom, hogy hülyének tartsanak az ismerőseim. Pedig ők a hülyék, hogy nem jönnek rá erre, hogy akármennyire is az jön le a hírekből, hogy "mindegyik politikus hülye, mert csak lopnak és nekünk mindegy, hogy melyik nyer, mert mindegyik ugyanolyan szemét", azért mégiscsak a mi életkörülményeink múlnak azon, hogy milyen értékeket vall az az ember, aki a pénzünket sikkasztja.

Kérnék egyet, a rosszabbikból

Előre

"[...] az úgynevezett fenntarthatóság hívei semmivel sem okozhatnak több kárt ügyüknek, mint ha azt hangoztatják, hogy a jövő nemzedékek érdekében elkerülhetetlen áldozatokat kell hoznunk. Szó sincs áldozatokról! Szó sincs lemondásról: az értelmes és szerethető élet feltételeinek visszaköveteléséről van szó. Nem csak a jövő nemzedékek számára, hanem lehetőleg már nekünk, mostaniaknak. Legalább mi ne higgyük és ne is akarjuk másokkal elhitetni, hogy a jó – rossz…" (Lányi András: Miért fenntarthatatlan az, ami fenntartható?"

Belőlünk sosem lesz Ausztria

Ha a politikusaink végre beismernék, hogy szarból nem lehet várat építeni - és vár helyett mondjuk biogázüzemben kezdenének gondolkodni -, akkor talán végre elkezdődne a haladás Magyarországon.

Hajszalag

Múltamat jelentő részek a testemen..
Vágyom levágni, de nem merem.