Most mi van? vol.01

NAGYON

NEM

ÉRTELEK.

Re: Á.v.Á. - már, ha nekem szólt.

Nem mondom, hogy nem kiváncsiságból szeretném, ha megosztanád velem a dolgaidat, de nem is elsősorban azért. Igen, meg akarlak ismerni. És szeretném érezni, hogy összetartozunk. Hiába a hülyeségeidtől akarsz megvédeni engem, és ezzel magadat, nekem ettől nem lesz jobb. Nem kérhetem, hogy változtass az álláspontodon. Nem leszek szőrszálhasogató és nem fogok tolakodni; ha valamit nem akarsz elmondani, én nem kérdezek rá kétszer, elfogadom. Mást úgyse tehetek. De mégis.. jól esne a bizalom.

Vállalom a kockázatot.

'Pofozzatok fel, bajszos angyalok!..'

'Nem ismerem, de szeretni akarom. Ez hülyeség?' - Ez egy több,mint egy hónapos esemesjegyzet. Akkor még nem is találkoztunk.

***

Tetszik, hogy ugyanazon jár az eszünk; hogy ugyanaz a kérdés foglalkoztat mindkettőnket.

'..Mutassátok, hol van a szerelem!'

Én éreztem már. Nem tudnám egyértelműen leírni; belekötni mindenbe lehet.. ha felsorolom a 'tüneteket', csakrágondolok, bizseregamellkasom, hiányzik, tényleg nem tűnik pontos meghatározásnak.. és nem tudom, mi kéne hozzá, hogy kerek legyen. De mikor éreztem, egyértelmű volt. Összetéveszthetetlen. Nem lehet kérdés. Létezik.

Gyerekkor, tűnj a fenébe

'Mi legyen, Peti? - Majd szeptemberben.'

Szeptember negyedikén majd felsóhajthatok, 'Na végre..'. Utálom a szorongást, akárhányszor kiskorú módra sumákolnom kell, és ahogy közeledik a vége, egyre jobban bosszant, hogy már csak egy hajszálon múlik.

Semmi nem fog változni, és én mégis szabadnak fogom érezni magam. Olyan érzés lesz, mint mikor először vettem BKV-bérletet. Bármire felszállhatok. Bármerre mehetek.

Lassan jó

'Szerelmes vagy? - Még nem.'

*Hullócsillag, kívánok.* Kívántam.

Thaplómocsari Ordenáré Tivadar

És még mindig szégyellem magam.. pedig majdnem egy hónapja történt. Hihetetlen bunkó voltam. Azt hiszem, fölösleges lenne bocsánatot kérnem, részben - na jó, főleg-, mert félek, akkor újrakezdődne az egész. És persze mit mondanék? Mentegetőznék, hogy bocs, vidám voltam? Az nem indok. Arra az estére, mikor jóformán levegőnek néztem, talán, de arra, hogy.. na mindegy, ha olyan őszinte lennék, amilyennek hiszem, hittem magam, megmondtam volna neki, 'neharagudj, de nem szeretnék veled találkozni' és hozzágondoltam volna, 'bocs, de nyomulós vagy én meg nem akarok tőled semmit'. Valószínűleg ugyanolyan rosszul esett volna neki, de legalább az én lelkiismeretem tiszta marad. De hát, nem ezt tettem. Szandi azt mondta, 'de tökre meglepődtem amikor mondták hogy miattad sír, mert a Bálint miatt senki sem sírhat.. mert ő mindenkivel jó'. Hát, ez a kép elszállt. Rossz érzés.. legközelebb igyekszem őszintébbnek lenni.

Egy kis bizalom jól esne

.. én meg mindent elmesélek. Vagy én bízom túlságosan az emberekben, vagy bennem nem bíznak eléggé. Kezdem az életemet túl egyszerűnek érezni, amiért nekem nincsenek titkaim.

Tudni kéne feladni

Lássuk be, ennek a napnak is vége van. És mégsem tudom elfogadni, várom, hogy történjen még valami. Folyton panaszkodom, hogy nem olvasok eleget, nem nézek filmeket, pedig milyen jó lezárás lenne. És mégis, ehelyett minden este itt ülök, ha van dolgom, ha nincs. Ha van, azzal nincs sok baj, de mikor elfogy, nem adom fel, és ezt a világító dobozt bámulva várom a folytatást.. Nevetséges, hogy mennyi időm megy el így tétlenül. Most végre sikerült belátnom: ebből ma már nem lesz semmi. Jó éjszakát.

Költözés

Itt a várva várt elhatározás - én vártam, más nem. Ide költöztetem a félmondataimat, hogy legalább a környezet igényes legyen. Lehet, erőt veszek magamon és a félmondatokból féloldalak lesznek, hátha más is érteni akarja őket rajtam kívül. Az eddigiek itt maradnak: http://blog.hotdog.hu/Iwannarock, 2007 szeptemberétől vannak értelmesebb dolgok, amiket érdemes olvasgatni, bár így visszanézve, a határ egyre inkább tolódik a jelen felé. Félek, ha nem másolom ide, egyszer az egész elvész és odalesz a sok minden, amit kár lenne elfelejteni. De hát, lusta vagyok.