Thaplómocsari Ordenáré Tivadar

És még mindig szégyellem magam.. pedig majdnem egy hónapja történt. Hihetetlen bunkó voltam. Azt hiszem, fölösleges lenne bocsánatot kérnem, részben - na jó, főleg-, mert félek, akkor újrakezdődne az egész. És persze mit mondanék? Mentegetőznék, hogy bocs, vidám voltam? Az nem indok. Arra az estére, mikor jóformán levegőnek néztem, talán, de arra, hogy.. na mindegy, ha olyan őszinte lennék, amilyennek hiszem, hittem magam, megmondtam volna neki, 'neharagudj, de nem szeretnék veled találkozni' és hozzágondoltam volna, 'bocs, de nyomulós vagy én meg nem akarok tőled semmit'. Valószínűleg ugyanolyan rosszul esett volna neki, de legalább az én lelkiismeretem tiszta marad. De hát, nem ezt tettem. Szandi azt mondta, 'de tökre meglepődtem amikor mondták hogy miattad sír, mert a Bálint miatt senki sem sírhat.. mert ő mindenkivel jó'. Hát, ez a kép elszállt. Rossz érzés.. legközelebb igyekszem őszintébbnek lenni.