Véget érnek az alibiévek, és a súlyok nőnek a válladon

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:44:59

én nagyon fogok sírni a ballagáson

üzenem:

19:45:18

én nemtudommég

nemtudom, akkor át fogom-e érezni

19:45:29

de

félek az érettségitől

már most

nem tudom,mire számítsak

19:45:46

félek a változástól,félek az egyetemtől

19:46:25

és van egy csomó ember, akikkel most nagyon jóban vagyok, de tudom, hogy sokukkal megszakad a kapcsolatom, egyszerűen, mert nem lesz apropója egy találkozásnak és ha nem egy iskolába járunk, már sokkalkevesebb lesz a közös témánk..

19:46:43

de az biztos, hogy a környékén ki fogok borulni

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:47:06

nekem olyan ambivalens az egész

19:47:36

vhol nagyon várom már a "nagybetűs" életet

19:47:52

meg h egyetem

és h vmi munkát találjak

üzenem:

19:48:01

én félek tőle, mert kiszámíthatatlan, semmit nem látok még belőle..

bizonytalan az egész.. amíg iskolábajárunk, minden biztos, kötelesség, muszáj

19:48:52

és ez valahol kényelmes

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:48:59

igen

és ez a másik
h emiatt meg nem akarom abbahagyni

üzenem:

19:49:04

mert addig nem mi hozzuk a döntéseket

üzenem:

19:49:11

nem terhel a felelősség

és nagyon félek, hogy lassan kilépünk ebből a kényszeres kényelemből.