A sörvásárlás után a 'felnőttség' második lépése az orvosváltás volt. Azt hinné az ember, hogy a szaladgáló-nyafogó kisgyerekek után felüdülés lesz felnőtt embereket látni a váróteremben. Nem volt az.
A kicsik még tiszták, sértetlenek. Szeretik a szüleiket, felnéznek rájuk és egyszer olyanok akarnak majd lenni, mint ők. Fel akarnak nőni.
Nem tudják, mennyire rossz példaképet választottak. A felnőttek nem jobbak; nem okosabbak, türelmesebbek vagy érettebbek a kicsiknél, sőt. Nevetségesen türelmetlenek, tudatlanok és önzőek. Mindegyiknek egy célja van, hogy sorra kerüljön. Szúrós tekintettel bámulnak a másikra, mert gyűlölik. Egyetlen okból: mert ő is ember.
Ez lenne a felnőttkor? Elszigetelődni a többiektől és csak a saját dolgoddal törődni? Én nem akarok ilyenné 'érni'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése