2011. február 6., vasárnap

"A hallgató egyéni mérlegelése így sokkal nagyobb szerepet kap a tanulmányok alakításában, ám ezzel párhuzamosan jelentősen nő az őt terhelő felelősség is."

Na igen, ettől tartottam. Ez egy ijesztően nagy váltás lesz. Most ugrok majd át abba a világba, ahol a dolgaimat magamnak kell intéznem egy teljesen más rendszerben, és nem rágnak mindent a számba. Pedig ehhez vagyok szokva és persze, szeretem én, ha minél nagyobb a döntésjogom az engem illető kérdésekben, mégis hiányozni fog a kényelem, hogy nem TELJESEN rajtam múlik, mi lesz velem.

És el is követtem az első baklövést. Csak azért, mert eddig pontosan ettől az elkerülhetetlen váltástól félve, buta módon próbáltam minél tovább távol tartani magamtól ezt a világot, nem kezdtem el időben elgondolkodni az életemen, és így máris lemondhatok egy biztos mentőövről. Viszont nem is tehetnék mást, mint hogy ezt intő példaként fogom fel és innentől igyekszem minden mással időben foglalkozni. Ez tekinthető afféle fogadalomnak; Felelősségtudatot kell növesztenem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése