Vonnegut 68/86

"Csínján kell bánnom az itallal a születésnapi zsúromon. Ha sokat találok inni, még utóbb kikottyantom mindenkinek: hogy a halálunk után ránk váró élet mérhetetlenül unalmasabb, mint a mostani." (68)

"- Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell, hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek, Eliza.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nagy sokára -, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemnek - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasmit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki már, mint azt, hogy 'Én is szeretlek'?
- Hát nem szeretsz?" (86)

"Sokat mesélt a mennyországról.
Akkoriban fogalmam sem volt a tárgyról. Aki meghalt, meghalt, gondoltam.
- Tudom, hogy apád tárt karokkal vár rám - mondta Anya. - És Mama meg Papa is.
Mint kiderült, ebben igaza volt. A mennyországban más dolga nem is nagyon akad az embernek, mint tárt karokkal várni." (112)