Volt barátod.

http://index.hu/kultur/media/2011/05/06/eladtak_a_radiocafet/,
http://comment.blog.hu/2011/05/17/elhallgatott_a_radiocafe,
és persze http://radiocafe.hu/hirek/a-radiocafe-98-6-szerkesztosegenek-hivatalos-kozlemenye-513

Egészen letaglózott a hír. Természetesen túlzás ezt mondanom, de tényleg szinte olyan érzés, mintha egy barátomat veszteném el. Ez a rádió nyolcadikos (vagy már hetedikes?) korom óta az életem része volt. Hallgattam reggel, hallgattam hétvégén, hallgattam tanuláshoz, felváltva a Petőfivel.
Mikor a Petőfinek megváltozott az arculata, azt mondtam, 'nahát, ez olyan, mintha a rádiocafé zenéit játszanák egész nap'. De nagyonis egyetértettem vele, mikor a Petőfi 'Nagyon zene'-szlogenjére a Café azzal válaszolt, 'Több, mint zene'. Egyrészt, a 98.6-on sokkal változatosabb zenék mentek, és sokkal kevésbé volt slágergyár. Másrészt - és talán ez a fontosabb -, olyan színvonalú, intellektuális és szórakoztató beszélgetős műsorokat adtak, amiket még akkor is érdeklődve hallgattam, ha amúgy hozzá se tudtam szólni a témához. Mindig tudtak nekem újat és érdekeset mondani. Így aztán nem fogom beérni a Petőfi rádió egysíkú műsorával.

Ahogy a közleményben írják, a café az átlagnál intelligensebb, nyitottabb, elfogadóbb és befogadóbb közönséghez szólt. És közben az egész annyira színes volt.. szinte szó szerint; mikor hallgattam, vidám színeket kötöttem magához a rádióhoz és jól éreztem magam.

Úgy képzeltem, a radiocafé azok közé a dolgok közé fog tartozni, amikről majd a gyerekeimnek mesélem, milyen széppé is tették az én kamaszkoromat. És most alig akarom elhinni, hogy a kamaszkorom túléli a 98.6-ot.

Persze, elképzelhető, hogy majd jön valami világmegváltó ember, akinek van rá párszázezer forintja egy ekkora érték megmentéséhez. Dehát, nem merek bizakodni; nem így ismerem a világot.