2010. november 10., szerda

Esti Kornél

"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."

Az ember bizonyos szinten talán még szeret is szenvedni, de legalábbis mártírkodni. És szinte bűntudatom van, hogy most a körülmények ellenére mégsem szenvedek.. pedig a helyzet megérdemelné.

3 megjegyzés:

  1. Kezd hihetetlenné válni, de detto ez van itt is.

    VálaszTörlés
  2. "most lopva nézlek és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi" idevágó idézet.

    VálaszTörlés