"Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból.."
Ilyenkor (többek között, persze) az a rossz, hogy azokat az emlékeket, amikre gondolni eddig boldogságot okozott - és ez a képzelgés kellemes időtöltésnek is számított -, most igyekszem kizárni a fejemből; ha eszembejut valami, gyorsan elterelem a figyelmem, mert így kevésbé érzem a veszteségérzetet.
Ez rendben is lenne így.. de emiatt később, mire már nem hiányt éreznék tőlük, csak kedves emlékként gondolnék vissza rájuk, a nagy részük elsikkad, vagy homályosan marad csak meg, holott minden apró részletet észben kéne tartanom, hogy az öröm szintje megmaradjon.
Bár valószínű, hogy ha most nem hagynám veszni őket, talán sose jönne el az az idő, mikor újra igazán jól esik őrá gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése