Végtelen nyitányok

Én nem akarok a minden ismerősödbe tartozni.

Jézusmánia?

Minőségét korlátlan ideig megőrzi

Ha nem most falsz be, megvárlak,
Jó leszek majd lekvárnak.
Firkáld rá a címkémre:
'Eltettelek emlékbe'.

Elég, ha szimpatikus vagy?

Végül is, döntő részben nem azon múlik, mit írok, hanem hogy írok-e.

Elteszlek emlékbe

Azért szomorú vagyok.

Csak ez olyan kedves szomorúság.

Az a tehetetlenül semmibemosolygós,

hogy nincs mit tennem, pedig ott volt egy karnyújtásnyira.

És még csak nem is az én hibám volt (ezt ő mondta, így).

Report · 00:01

Hátha ott lesz még.

Csak azért vigyázz, hogy ne te legyél, aki csak úgy van..

aki csokitortát süt, meg talpatmaszíroz.

Az égbolt is csak álmennyezet.

Samba do mar

Az a baj velem, hogy nagyon akarom csinálni a dolgokat. Nem nagyon jól, nem nagyon szépen. Csak nagyon.
Annyira nagyon, hogy csak magamra figyelek, vagy még magamra se. Nem koordinálom a mozgásomat, nem hallom a hangomtól a másokét. És a végén alig akarom észrevenni, hogy végig mindent rosszul csináltam.

És minden pont olyan lett, amilyen lehetett volna

Izomláza van a lelkemnek... végre.

Közben ma rájöttem, nem akkor hátrálok meg egy esetleges kapcsolattól, ha látok a másikban valami zavarót; nem ettől lesz valaki 'nem hozzám való', elvégre tényleg mindenkinek vannak hülyeségei.

A baj ott van, ha ezek a dolgok tényleg zavarnak. Mert ha ő megfelelő, akkor a zavaró dolgok sem zavarnak benne. És nemhogy el tudom nézni őket, de egyáltalán nem is fognak érdekelni.

Öltözz vissza

"...holott gond nincs egy szál se, csak később lesz, én viszont szeretném már előre kikerülni a gondokat, ettől elbizonytalanodom, hogy valóban kell-e nekem ez a nő..."

Magyaráz,

és nem magyarázkodik.

Tourinform

Nem érdekel senkit,
Amit én sem találok;
Mind csak azt keresik,
Amivel szemben állok.

Ha kérdik, mi van máshol,
Talán megkeresem...
De rendszerint csak ülök.
Kényelmes egyhelyben.

Feladat..? Feladod, leszarod?

Nem értek én a nőkhöz.

"I would never want to belong to any club that would have someone like me for a member." That's the key joke of my adult life, in terms of my relationships with women.

Élőbeszéd

"Ne haragudj. - Én megbocsátok. Kérdés, hogy Isten megbocsát-e. - Hál'istennek nem hiszek benne."

Kitartó futás

'Ettől mindig félek.

Mert ugye sok lánnyal vagyunk jóban és mindig hallgatjuk, hogy ki mennyire szerencsétlenül próbálkozik.

Ilyenkor pedig tartok tőle, hogy én is csak egy röhejes sztori leszek a másik életében.'

A Demotiváló szerint az élet olyan, mint a sör: keserű, de jó. Szerintem meg olyan, mint a citromos sör. Édes, csak épp értelme nincs.

Szerelmes leszek, és mind belehalunk..

Ahogy az már lenni szokott. Dehát fél éve nem volt ilyen; igazán rám fér már egy kis szenvedés.

Valahogy mostanában ..

"Nem is értem, mire kíváncsiak, hiszen ami fontos, minden benne van a versekben. Tessék azokat olvasni. És más verseket is."

Mintha nagy versolvasó lennék.. mostanában valahogy mindenkivel a költészetről beszélgetek.

Vonnegut 68/86

"Csínján kell bánnom az itallal a születésnapi zsúromon. Ha sokat találok inni, még utóbb kikottyantom mindenkinek: hogy a halálunk után ránk váró élet mérhetetlenül unalmasabb, mint a mostani." (68)

"- Eliza - mondtam -, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell, hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek, Eliza.
Ezen elgondolkodott.
- Nem - mondta nagy sokára -, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemnek - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasmit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki már, mint azt, hogy 'Én is szeretlek'?
- Hát nem szeretsz?" (86)

"Sokat mesélt a mennyországról.
Akkoriban fogalmam sem volt a tárgyról. Aki meghalt, meghalt, gondoltam.
- Tudom, hogy apád tárt karokkal vár rám - mondta Anya. - És Mama meg Papa is.
Mint kiderült, ebben igaza volt. A mennyországban más dolga nem is nagyon akad az embernek, mint tárt karokkal várni." (112)

ájnídöhíró

Ha belegondolsz, hogy Superman a saját bolygóján csak egy egyszerű átlagember - sőt, az is lehet hogy átlagon aluli - , mindjárt nem tűnik annyira szupernek. Elvégre egy bölcsődében én is király lennék az olvasási és, hogy mást ne mondjak, cipőkötési képességeimmel.

Volt barátod.

http://index.hu/kultur/media/2011/05/06/eladtak_a_radiocafet/,
http://comment.blog.hu/2011/05/17/elhallgatott_a_radiocafe,
és persze http://radiocafe.hu/hirek/a-radiocafe-98-6-szerkesztosegenek-hivatalos-kozlemenye-513

Egészen letaglózott a hír. Természetesen túlzás ezt mondanom, de tényleg szinte olyan érzés, mintha egy barátomat veszteném el. Ez a rádió nyolcadikos (vagy már hetedikes?) korom óta az életem része volt. Hallgattam reggel, hallgattam hétvégén, hallgattam tanuláshoz, felváltva a Petőfivel.
Mikor a Petőfinek megváltozott az arculata, azt mondtam, 'nahát, ez olyan, mintha a rádiocafé zenéit játszanák egész nap'. De nagyonis egyetértettem vele, mikor a Petőfi 'Nagyon zene'-szlogenjére a Café azzal válaszolt, 'Több, mint zene'. Egyrészt, a 98.6-on sokkal változatosabb zenék mentek, és sokkal kevésbé volt slágergyár. Másrészt - és talán ez a fontosabb -, olyan színvonalú, intellektuális és szórakoztató beszélgetős műsorokat adtak, amiket még akkor is érdeklődve hallgattam, ha amúgy hozzá se tudtam szólni a témához. Mindig tudtak nekem újat és érdekeset mondani. Így aztán nem fogom beérni a Petőfi rádió egysíkú műsorával.

Ahogy a közleményben írják, a café az átlagnál intelligensebb, nyitottabb, elfogadóbb és befogadóbb közönséghez szólt. És közben az egész annyira színes volt.. szinte szó szerint; mikor hallgattam, vidám színeket kötöttem magához a rádióhoz és jól éreztem magam.

Úgy képzeltem, a radiocafé azok közé a dolgok közé fog tartozni, amikről majd a gyerekeimnek mesélem, milyen széppé is tették az én kamaszkoromat. És most alig akarom elhinni, hogy a kamaszkorom túléli a 98.6-ot.

Persze, elképzelhető, hogy majd jön valami világmegváltó ember, akinek van rá párszázezer forintja egy ekkora érték megmentéséhez. Dehát, nem merek bizakodni; nem így ismerem a világot.

'Őskor olykor ókor'

Eszem egy picit, abból, ami először a kezembe jut, épp csak annyit, hogy jól essen.
Eszem egy picit, abból, amit megkívántam, épp csak annyit, hogy jól essen.
Mindenből eszem, amit találok; mindenből egy kicsit, hogy jól essen.
Mindenből eszem, amit találok; mindenből annyit, amennyi belém fér.

Ez a fogyasztói társadalom. Ez ma természetes. És a baj még mindig nem itt van.

A baj ott van, hogy miután nemhogy annál ettem többet, amennyit a szervezetem igényel, de annál amennyit elbír, elszégyellem magam. Rosszul érzem magam a bőrömben és pénzt fogok költeni azért, hogy leadjam magamról 'a fölösleget'. 'A fölösleget', amit fölöslegesen ettem meg, elvégre pontosan tudtam, hogy nem lesz rá szükségem, mégis jól esett.
Viszont régen ez úgy ment, hogy annyit ettem, amennyit megengedhettem magamnak.
Azelőtt meg úgy, hogy küzdenem kellett, hogy megengedhessek magamnak annyit, amennyire szükségem van. Így viszont gyűlik rajtam a fölösleg, amitől nem érzem jól magam, ezért
külön edzek. Ami pénzbe kerül.

Erős a kontraszt. Fizetek azért, hogy ledolgozhassam azt, amire több pénzem volt, mint amennyiből a szükséges mennyiségre telik.

Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele..

'Finisbe' értünk. Sosem vártam ezt és utálom, hogy ez van. Olyan rossz, amilyennek képzeltem, de egyáltalán nem úgy. Gyűlnek a gondok és kezdenek a nyakamba szakadni.
Azt hittem, csak a tanulnivaló mennyisége okoz majd gondot, de ez csak a kisebb baj. Gyanítom, ha négy évig bejött, most is be fog jönni az utolsó pillanatra sűrítés. Viszont akkor tényleg tudtam egyfelé koncentrálni, most meg ingázom, nem tudom, mit akarok. A kötelességtudatomat állandóan legyőzik az újabb és újabb programok, amiket vagy nagyon rég akarok, vagy simán 'kihagyhatatlanok'. Talán ki kéne hagyni őket. De nem megy. Nem tudom beosztani az időm.
De nem is az érettségieredményeim miatt aggódom most igazán, hanem az eddig elértekért. Úgy tűnik, nálam a tavasz ezzel jár. Nevetségesen ingerlékeny vagyok és mindenki az agyamra megy - még azok is, akik egyáltalán nem érdemelnék meg, hogy haragudjak rájuk. Nem találom a helyem, és most biztos pontom sincs - a kapaszkodóimat is idegennek érzem.
Az ilyen korszakok persze midnig elmúlnak, de ez más. Ez az egész korszak vége. Nem akarom, hogy így záruljon, hiszen olyan boldog voltam. Nem így akarok emlékezni rá. És nem akarom a saját hülyeségem miatt elveszíteni az életet és megutáltatni magammal a társaságot, ami ennyire boldoggá tett.

birkatürelem

Rengeteg pénzt ölnek bele a műsorba, amit majd a reklámidő eladásával hoznak be. A reklámok árát meg a termék árával. A legtöbb terméket viszont nem azért vesszük, mert reklámozták, hanem mert szükségünk van rá; amelyikre viszont nincs, azt reklám nélkül nem is vennénk, azaz fölösleges. Így aztán, fölösleges megvennünk, fölösleges megnézünk a reklámokat és fölösleges megnéznünk a műsort, amitől nem lesz több az életünk; fölösleges megcsinálni ezt is.
Szemetet gyártanak, hogy szemetet nézzünk, szemetet vegyünk és szemetet együnk. A terméket a korábban megvett termékek árából gyártják le, amiből egyre több pénzük lesz, így futja majd reklámozásra. És a pénzből máris a következő műsort forgatják.. Hatalmas összegek mennek itt körbe-körbe, teljesen fölöslegesen, és bele se gondoltok, mennyi mindent lehetne kezdeni ennyi pénzzel. Bele se gondoltok, mert megvan a magatok elfoglaltsága. És észre se veszitek, hogy a tőletek így elrabolt időtől hízik egyre jobban pár ember zsebe. De hát, ha ti szerettek az ő parancsukra bégetni egy karámban, na, meg még ujjongani is érte, úgy legyetek vele boldogok.

Nagyon zavarnak azok az emberek, akik mindenütt szeretnének lenni, csak az nem jó soha, ahol épp vannak.

Újra megtudtam, hogy nem vagyok szent

Áttelelés

kifogás

"Különben sem tudok így memorizálni, szerintem egy okos ember csak gondolkozni tud, megjegyezni dolgokat kevésbé."

"A hallgató egyéni mérlegelése így sokkal nagyobb szerepet kap a tanulmányok alakításában, ám ezzel párhuzamosan jelentősen nő az őt terhelő felelősség is."

Na igen, ettől tartottam. Ez egy ijesztően nagy váltás lesz. Most ugrok majd át abba a világba, ahol a dolgaimat magamnak kell intéznem egy teljesen más rendszerben, és nem rágnak mindent a számba. Pedig ehhez vagyok szokva és persze, szeretem én, ha minél nagyobb a döntésjogom az engem illető kérdésekben, mégis hiányozni fog a kényelem, hogy nem TELJESEN rajtam múlik, mi lesz velem.

És el is követtem az első baklövést. Csak azért, mert eddig pontosan ettől az elkerülhetetlen váltástól félve, buta módon próbáltam minél tovább távol tartani magamtól ezt a világot, nem kezdtem el időben elgondolkodni az életemen, és így máris lemondhatok egy biztos mentőövről. Viszont nem is tehetnék mást, mint hogy ezt intő példaként fogom fel és innentől igyekszem minden mással időben foglalkozni. Ez tekinthető afféle fogadalomnak; Felelősségtudatot kell növesztenem.

Jetsons

"Hagyjuk most az emberiséget! Megvan a pénz?"

Csak csönd neked

Nem muszáj ám beszélni, ha nincs miről.