holtpont

olyan fura ez

hogy annyi mindennel, sőt szinte mindennel így van

23:05:59

a túl kevés sem elég jó meg a túl sok sem

és nehéz eltalálni a jó pontot

23:06:10

és nagyon ritkán veszed észre, hogy mikor PONT JÓ

23:06:23

de ugyanúgy annyi mindenben

a gyümölcsérés akár

23:06:35

vagy ahogy az ember felnő; gyereknek éretlen, öregnek öreg. és nem lehet örökké húszéves

23:07:00

..mondjuk ez lehet, hogy hasznos. ha könnyebb lenne megtartani a pontjót, biztos könnyebb lenne ráunni is.

Nem az hiányzik és te sem hiányzol; a hiánya kell mindig valaminek.

(SMS-jegyzet a tenapi 30Y kocnertről: )

"Szép [mentség] volna azt mondani, gondolatban Kiscsillag-koncerten voltam. De az igazság csak annyi, hogy túl józan ember vagyok én a partilány-vadászathoz."

Persze, a 'te sem hiányzol' erős túlzás. De mostanra legalább az elhatározás megvan bennem a továbblépésre.

csak a két nagy szembogár - vol.02

Nincs ennek értelme. Rossz most és magamnak csinálom a bajt. Tudom, hogy fölösleges, mégis vágyakozom. Nem tudom leküzdeni - egyelőre nem is nagyon akarom. Hiányzol és nem tudok rád máshogy nézni. Erre nem létezik jobb megoldás; csak várni lehet. Persze, világos, hogy el fog múlni. De attól még MOST nem jó.

korboncnok

A sörvásárlás után a 'felnőttség' második lépése az orvosváltás volt. Azt hinné az ember, hogy a szaladgáló-nyafogó kisgyerekek után felüdülés lesz felnőtt embereket látni a váróteremben. Nem volt az.

A kicsik még tiszták, sértetlenek. Szeretik a szüleiket, felnéznek rájuk és egyszer olyanok akarnak majd lenni, mint ők. Fel akarnak nőni.

Nem tudják, mennyire rossz példaképet választottak. A felnőttek nem jobbak; nem okosabbak, türelmesebbek vagy érettebbek a kicsiknél, sőt. Nevetségesen türelmetlenek, tudatlanok és önzőek. Mindegyiknek egy célja van, hogy sorra kerüljön. Szúrós tekintettel bámulnak a másikra, mert gyűlölik. Egyetlen okból: mert ő is ember.

Ez lenne a felnőttkor? Elszigetelődni a többiektől és csak a saját dolgoddal törődni? Én nem akarok ilyenné 'érni'.

sok-sok semmi

Most is ülök és írok, bele a vakvilágba. Szószerint. Mert hol létezik ez, amit most leírok? Valahol, egy szervergépen, oké, de ha arra gondolsz, hogy mi egy szövegfájl? Egy kép. De a kép mögött nincs semmi. Csak áram. Képernyő nélkül fel se fognánk, mégis aztmondanánk létezik. Vagy.. még ha látjuk is, létezik egyáltalán? Annyi minden van, amit látunk és mégsem nevezzük valóságnak. De akkor mi határozza meg, mi létezik és mi nem? Mi a valóság?

függőség

Egy órára elment itthon az áram. Gyertyákat hordtunk a nappaliba, rég nem töltött akkumulátorokkal telefonálgattunk szerelő után. Bennem felmerült a nevetséges kérdés, 'így mit csinálunk reggelig?', és már gondolkodtam, mit vigyek magammal Dunakeszire, ha esetleg átkéredzkedünk. Persze, a helyzet közel sem volt komoly, sőt.. Úgy találtam, tanulni így már nem lesz kedvem, levittem a gitárt, hogy legalább csönd ne legyen és ahogy a második akkordhoz értem, újra világos lett. Pont, mikor elfogadtam a helyzetet.

Ez a nevetséges az egészben. Hogy ezt az 55 percnyi sötétséget 'helyzet'-ként kellett felfognunk. Félelmetes módon függünk az energiától, reflexből nyúlunk a villanykapcsoló után és a legnagyobb problémánk, hogy ha holnap se lesz áram, le kell mondanunk a mosogatógépszerelőt.

Nem azt mondom, hogy rossz, hogy az áramtól ennyivel egyszerűbb az életünk. Csak ijesztő, hogy ha egy órácskára vissza kell térnünk a valóságba, máris szorongás fog el.

Ahogy visszajött az áram, a szüleim leültek a számítógépeikhez, én meg kaját raktam a mikróba és bekapcsoltam a tévét - hogy akkor már csönd se legyen, ugye.. Aztán nekem se tartott sokáig idekeverednem, írkálni egy kicsit, bele a semmibe - arról majd később megemlékezem, mi jutott eszembe ezzel kapcsolatban.

Most megyek. Tanulok még a lámpafénynél.

standby

[Egy hónapja állunk így. Itt a gyönyörű, erőltetett metafora arra, amit már megbeszéltünk.] Én nem szeretem, hogy ha van benne tea, ha nincs, a teáskannát mindig a helyén, a hűtő tetején tartjuk. Mert nagyon sokszor csak napokkal később derül ki, hogy ihattam volna, mikor magamnak nemis lett volna kedvem újat forrázni. Én meg azt hittem, rég elfogyott; viszont a fene se fogja állandóan nézegetni, hogy nincs-e benne véletlenül.
Úgyhogy te csak szólj, ha alkalmát érzed. Nem akarok csak azért lemaradni semmi jóról, mert épp nem volt az asztalra téve.

"velem
tégy amit akarsz úgyis mindegy mit csinálsz"

vákuum

Egy dolgot végtelen módon, sőt, ezeknek végtelen faktoriális kombinációjában el lehet rontani, tökéletes viszont csak EGYféleképpen lehet. Ez elég durva arány.

Ennek ellenére mégis bátran stúdióba vonultunk, és az eredmény nem is lett olyan rossz.
Itt van a Vákuum trió első három felvétele, tessék letölteni és meghallgatni!

au sem mau

'Minek erőltetni, ami nem megy? - Hát azért, hogy menjen! Ami már megy, azt hova erőltetnénk?'

Nosztalgia

Így a gólyavetélkedő és a gólyabál után újra előtört bennem, mennyire jó volt akkor, mikor még nem konferálni mentem arra a színpadra.
Jó volna újra kilencedieksnek lenni.. nemis újrakezdeni, hanem egyszerűen újra átélni az egészet. Mert annyira jó volt.
Irígylem őket; minden előttük áll. Mondom ezt én, holott még érettségim sincs, előttem ugyanúgy ott az élet; és mégis, a 3 évvel ezelőtti 'ifjúságomat' siratom.
Itt jön az, amiről beszéltünk, hogy az embernek sose jó az, ami van; mindig a múltban, vagy a jövőben gondolkodik, a jelenét fel se fogja.. Arról vitáztunk, hogy létezik-e idő, és felemrült, hogy nincs se múlt, se jövő, csak egy végtelen most (azt meg minek felosztani). Most viszont úgy érzem, mintha csak múlt és jövő lenne, elvégre a jelent meg sem bírod határozni.. felfoghatatlan. Egyetlen pillanat és mire a másik belegondolt, hogy te azt mondtad, 'most', már az a most is múlt lett - nagyon résen kell lenned, hogy legalább azt az egy másodpercet elkaphasd.

Ez a beszélgetés elindított bennem valamit - valamit, ami rám nézve nem túl előnyös: most kezdtél csak el igazán hiányozni. "It'd be better to forget you but I don't really want to.."

Esti Kornél

"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."

Az ember bizonyos szinten talán még szeret is szenvedni, de legalábbis mártírkodni. És szinte bűntudatom van, hogy most a körülmények ellenére mégsem szenvedek.. pedig a helyzet megérdemelné.

süllyesztő

"Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból.."

Ilyenkor (többek között, persze) az a rossz, hogy azokat az emlékeket, amikre gondolni eddig boldogságot okozott - és ez a képzelgés kellemes időtöltésnek is számított -, most igyekszem kizárni a fejemből; ha eszembejut valami, gyorsan elterelem a figyelmem, mert így kevésbé érzem a veszteségérzetet.
Ez rendben is lenne így.. de emiatt később, mire már nem hiányt éreznék tőlük, csak kedves emlékként gondolnék vissza rájuk, a nagy részük elsikkad, vagy homályosan marad csak meg, holott minden apró részletet észben kéne tartanom, hogy az öröm szintje megmaradjon.

Bár valószínű, hogy ha most nem hagynám veszni őket, talán sose jönne el az az idő, mikor újra igazán jól esik őrá gondolni.

"De pedig utálhatnál is, hogyha menne.."

Még egyszer utoljára azt kaptam, amit már nagyon hiányoltam. Egy hosszú és jó beszélgetést. Nem tudok haragudni azokért, amik miatt kéne. És köszönöm, amit csak köszönhetek.

See you, [space]cowgirl. Someday, somewhere..

Hubay tér (II.)

"Szia. Nem. Rendben. Jól van. Szia."

Elbámulok egy 196os után és gyomron talál, hogy azzal a busszal csak tíz percnyire vagy tőlem.. és ennél mégis sokkal-sokkal távolabb.

Elővettem a beszélgetéseinket, hogy összeszedjem, tulajdonképpen mi is rossz most.. hogy mit akarok tudni, hogy mit akarok mondani. De leragadtam a 'régi szép időknél', mikor még minden rendben volt, és nem tudom rávenni magam, hogy ne ezeket olvasgassam.. Annyira szép volt. És vissza akarom kapni. Veled. Neked nem hiányzik?

Disney álma..?

Láttad már az Oroszlánkirályt? Gyönyörű, ugye? A képek szinte élnek, a színek beszélnek.. Nem akar valóságos lenni, a maga módján tökéletesen fejezi ki, amit ki kell. Na és a mondanivaló! 5 percenként elhangzik egy olyan mondat, ami a maga közhelyes módján ugyan, de sokat ad hozzá egy gyerek világképéhez.

És mi van most? Úgy tűnik, mostanában unalmas a rendes rajzfilm. Helyette minden egyes pestiestben új 3D-s csoda bemutatójáról olvasni; erőltetett történetek, semmitmondó karakterek, ócska poénok. A technika pedig.. sietünk a jövőbe, oké, de én a magam részéről nem látok semmi fejlődést és nem lelem élvezetem a szaladgáló marcipánfigurákban. Miért nincs már igény rajzolt rajzfilmre?!

Hello teacher tell me what's my lesson

Hozzá vagyunk szokva, hogy nemhogy megmondják, de köteleznek rá, mit kell tennünk. Az iskolában, a munkában, az Életben, mindenütt kész döntéseket hoznak helyettünk.. nekünk csak annyi választásunk van, hogy elfogadjuk-e őket, vagy sem.

Így nem csoda, hogy megrémülünk, ha egyszer valamire magunktól kell rájönnünk. Mert olyankor döbbenünk rá, hogy egyedül nehéz. És nem vagyunk hozzászokva a magányhoz.

Lady D tollából - mert ugyanaz aggaszt mindkettőnket.

"Elég egyetlen nap, egy mozdulat, egy gesztus, hogy a szív másként érezzen. Elég egyetlen pillanat, egy szó, vagy valamilyen tett, hogy összetörjön, és ugyanennyi elég, hogy végtelenül szállhasson, és csak a másik fél állíthassa meg ott, ahol számára kedvező.

[...]

Kezdem úgy érezni, hogy magamban beszélek, hogy csak árnyékot látok, hogy ami történt, az meg sem történt, mert az Ami volt, az nem veszhet csak így bele a semmibe. Nem merülhetnek feledésbe érzések, nem tűnhetnek el emberek. Nem veszhet el ez a tűz. De egyre gyengébb és reményvesztettebb vagyok, és egyre kevesebb a mondanivalóm és egyre több a kérdésem.

Hiába a sok barát és hiába minden hétköznapi program, hiába az új élet, Amiért és Akiért élni szeretnék, az már nem éltet. [...] Haza akarok menni, de nem tudom, hogy hol van az otthon, mert az a szempár amiben megláttam, nem nézett azóta rám. Most nem vágyok másra, csak hogy belenézhessek. Nem vágyok a szerelmére sem, nem vágyok az ölelésére sem, csak arra, hogy belenézhessek, és megláthassam azt, amire magamtól nem kapom meg a választ.

Igaza van öcsémnek, hogy érdemes addig küzdeni, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem lehet újra olyan jó. De nem szeretem ezt a küzdelmet, gyakorlatilag önmagunkkal küzdünk. Nem lehet érzéseket belemagyarázni senki szívébe, nem lehet szeretetre kérni, csak akkor, ha a magját már elültettük benne. Akkor viszont, ha a magot elhintettük, embertelen módon kell vigyázni rá, és táplálni, hogy gyönyörű virág fakadjon belőle.

Semmi nem nyugtat már meg, semmi nem lép az érzéseim elé, és már-már hülyének érzem magam, hogy ennyire foglakoztat ez az egész. Valamint amiatt is, hogy ezt ide írom le, és nem egy magánlevélben annak, akinek szól. [...]

Szeretlek. Nem bírom magamban tartani. Szétfeszít. "

[c=1]Darth Lady D[/c=14] mondja:

15:43:28

de valóban ez csak a szar

semmi más

hogy nem mondanak semmit

15:43:48

mert ha szóra nyitná a száját, lehet rossz lenne ideig óráig

15:44:00

de legalább tudnánk, hogy túl kell-e tenni magunkat rajtuk

vagy jó lesz ez, csak várni kell

Csak mondanád meg végre, mit akarsz. Mire számítsak? Én 12 napja tettem fel a kérdéseimet, amik 30 napja emésztenek, és nem akarom újra és újra megismételni. Nem értem, neked miért nem fontos, hogy megválaszold őket. Szeretnék választ kapni.

Szép az Isten, de annyira idegen..

Ülök egy templomban és nézem, ahogy az emberek beszélnek valakihez, aki szerintem nincs. És ahogy nézem, felmerül bennem a kérdés, vajon ők tényleg hisznek-e benne? Vagy csak hagyományból/megszokásból mondják maguk elé ezt a gyerekkorban megtanult szöveget? Tényleg látnak maguk előtt valakit, aki meghallgatja és megérti a nekicímzett gondolatokat?

Annakellenére, hogy nem értem meg, irígylem őket. Talán egy kis önámítással itt is minden könnyebb lenne.

Valami bajszos angyal járt itt

Talán mégis pontos meghatározás, ha felsorolom a tüneteket. És ha bele lehet kötni.. én érvelek:

Ezek a tünetek, a hiányérzet, a folyton rajta jár az eszed, a testidolgok, ésatöbbi.. valóban rengeteg más dolgot is jelezhetnek. És szerintem pont itt van a lényeg. Hogy a szerelem is ilyen dolog. Mint az éhség, másra se tudsz gondolni, mint hogy csökkentsd a hiányérzeted. Egy újabb testi-lelki szükséglet alakul ki benned; olyan, mint mikor rászoksz a cigire: nélküle is meglennél, de mivel már hozzádnőtt a másik, addig nem tudod maradéktalanul jól érezni magad, amíg nem érzed magad mellett. Ez egy függőség, és miért kéne ennél nagyobb dologra várnunk? Hogy lehetne valami ennél több?!

'Egy embertől függ a boldogságom..' - Hogy ez ennyire megijesztett, még mindig nagyon megfog. Mert igazad van, rettenetesen ijesztő. Csak bízhatsz benne, hogy a másiknak is legalább ilyen fontos vagy. És szerencsére kiderült, hogy tényleg.

jégkorszak (és Hó Márton)

http://www.myspace.com/homarton/music/songs/majd-besz-l-nk-60753387

ez valamivel jobban tetszik. és kaptam feltöltést.

túlélet

'Majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait,
s rágcsálok hozzá mindenféle kekszet.
Majd felidézem régi dolgaid,
hogy melyik ruhádban voltál a legszebb -
majd hörpölöm a nyár hűlt kortyait.

[...]

Aztán csak számolom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a tévét,
és dünnyögök, hogy szeret, nem szeret…
elalszom egy légy zümmögése révén.
Aztán csak számolom a perceket.'

(Varró Dani mindig belelát a fejembe.. szép is lenne. Az igazság az, hogy bizonyos problémák minden ember életében előfordulnak és minden embert ugyanúgy érintenek. Mind ugyanazt éljük át és ahogy valaki átvitt értelemben megfogalmazta, arra mindenki ráhúzhatja a sajátját.)

kerthelyiség

Azt hiszem, csak egy kis pozitív visszajelzésre vártam.
Igyekeztem megértő lenni.. mégis a türelmetlenség győzött. Megmondtad, hogy neked most nehéz és én mégsem tudtam várni.

'Izzik bennem még pár zsarátnok,
de nem vagyok jó már barátnak.
[...]'

Nem akartam ilyen lenni. Nem akarom, hogy ilyennek láss. Nem akartam közéjük tartozni.. és annyira szégyellem, hogy ugyanott vagyok, ahol ők.

ésakkormost várunk

*Köszönjük, hogy problémájával felkereste ügyfélszolgálatunkat. Panaszát regisztráltuk, a megbeszélés időpontjáról időben értesítjük.*

hát tűnj el, ösztön, maradj, tudat!..

várom az olvadást.

['az egyetlen nagynak mondható problémámról']

üzenem:

17:17:59

dehüylevagyok

megint mostjuteszembe, mit kellett volna mondanom

17:18:12

pénteken

[...]

a Mátéé üzente:

17:20:53

hát ez van, ha az ember nem betanult szépmondásokat használ:/

hátha

kémb.

tfmb.

Ennek nagyon nem így kéne kinéznie.

Kérem vissza a nyarat.

filozófia

"Valamelyik rohadt gép fogja magát, és megtalálja a Választ, mi meg repülünk az állásukból. Úgy értem, mi itt fél éjszakákon át azon vitázunk, hogy van-e isten, vagy nincs, erre ez az átkozott masina fogja magát, és reggelre odaadja a rohadt telefonszámát."

(Galaxis Útikalauz)

Most mi van? vol.03

Most a jelenemről is csak emlékeim vannak. - Már, ha ez az egész nevezhető még egyáltalán jelennek..

Nekem ő menedék lenne.. valahol, messze;
Én meg csak vagyok neki.. valahol, valaki.

gyakori kérdés - a fajtánk nevében

'Mert elvárná, hogy te is ráírj, hogy hiányzik neked és nem akar szánalmasnak tűnni és rád erőltetni magát. Például.'

puha szirmokat

Hirtelen úgy éreztem, cigarettafüstre vágyom. De nem a cigi hiányzik. Hanem a lány, aki mellettem szívja.

hörr

Kamasz vagyok - ez mindenre mentség.

Van benne valami

'Egy embertől függ a boldogságom.' Akkor annyra nem tűnt ijesztőnek. És most látom, hogy mégis nehéz. Nem bánom. De nélküle üresek a napok.

'Nincs idő a szerelemre, nincs idő elég..'

Véget érnek az alibiévek, és a súlyok nőnek a válladon

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:44:59

én nagyon fogok sírni a ballagáson

üzenem:

19:45:18

én nemtudommég

nemtudom, akkor át fogom-e érezni

19:45:29

de

félek az érettségitől

már most

nem tudom,mire számítsak

19:45:46

félek a változástól,félek az egyetemtől

19:46:25

és van egy csomó ember, akikkel most nagyon jóban vagyok, de tudom, hogy sokukkal megszakad a kapcsolatom, egyszerűen, mert nem lesz apropója egy találkozásnak és ha nem egy iskolába járunk, már sokkalkevesebb lesz a közös témánk..

19:46:43

de az biztos, hogy a környékén ki fogok borulni

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:47:06

nekem olyan ambivalens az egész

19:47:36

vhol nagyon várom már a "nagybetűs" életet

19:47:52

meg h egyetem

és h vmi munkát találjak

üzenem:

19:48:01

én félek tőle, mert kiszámíthatatlan, semmit nem látok még belőle..

bizonytalan az egész.. amíg iskolábajárunk, minden biztos, kötelesség, muszáj

19:48:52

és ez valahol kényelmes

[c=#000000]dorka[/c=#800080] mondja:

19:48:59

igen

és ez a másik
h emiatt meg nem akarom abbahagyni

üzenem:

19:49:04

mert addig nem mi hozzuk a döntéseket

üzenem:

19:49:11

nem terhel a felelősség

és nagyon félek, hogy lassan kilépünk ebből a kényszeres kényelemből.

Ki az isten az az Isten?

Az ember félt egyedül, ezért teremtett magának egy teremtőt.

ilyen egy férfi..?

Én tudom, hogy más vagyok. Tudom most és tudni fogom akkor is. De azt is tudom, hogy egészenbiztosan nagyonnagyon a lelkemre veszem majd, ha kiderül, hogy nem sikerült bebizonyítanom.

na?

tudodmialegjobb?

hogy

15:42:16

nagyonvárom, érzem a mellkasomban

de

15:42:30

nem a koncertet, nem a szülinapot és nem a társaságot érzem

hanemhogy ottlesz Zsófi :)

9 óra múlt

Navégre.

Már csak a pattanásaimat kell eltüntetni valahogy.

Remélem, csak URH - Most mi van? vol.02

Ma minden fontosabb, mint én. Így hogy legyek lelkes?!

sok a füst, kevés a láng

esszeemmeessze

Az efféle sms-nél mindegy, mit írsz, mert nem az számít; a lényeg, hogy a másik tudja, most rá gondolsz.

nemfogtetszeni

Dehát nincs beleszólásom..

rájátszás

Ami kívül látszik, bent nincs még készen.

50+

Papa 51 éves, Sanyi bácsi pedig csak 58. A diákjainak papa is 20 éve Péterbá', de ez nem az az öreguras bácsi, hanem az, ahogy az ötödikes gyerek szól a 26-46 éveshez. Ebben a 20 évben pont ugyanúgy nézett ki, és csak az utolsó néhány évben kezdett öregedni. Mégse gondolnám, hogy papa 7 éven belül Peti bácsi lenne az öregeknek, mint ahogy azt se, hogy Sanyibácsi az idén vált volna bácsivá.. Vagy ezen a 7 éven múlna az öregség..?

kertész leszek, fát nevelek..

'Fogalmam sincs, ma vagyok itt először.'

08.09.

Hát, ez a vég nagyon derék volt.

Most mi van? vol.01

NAGYON

NEM

ÉRTELEK.

Re: Á.v.Á. - már, ha nekem szólt.

Nem mondom, hogy nem kiváncsiságból szeretném, ha megosztanád velem a dolgaidat, de nem is elsősorban azért. Igen, meg akarlak ismerni. És szeretném érezni, hogy összetartozunk. Hiába a hülyeségeidtől akarsz megvédeni engem, és ezzel magadat, nekem ettől nem lesz jobb. Nem kérhetem, hogy változtass az álláspontodon. Nem leszek szőrszálhasogató és nem fogok tolakodni; ha valamit nem akarsz elmondani, én nem kérdezek rá kétszer, elfogadom. Mást úgyse tehetek. De mégis.. jól esne a bizalom.

Vállalom a kockázatot.

'Pofozzatok fel, bajszos angyalok!..'

'Nem ismerem, de szeretni akarom. Ez hülyeség?' - Ez egy több,mint egy hónapos esemesjegyzet. Akkor még nem is találkoztunk.

***

Tetszik, hogy ugyanazon jár az eszünk; hogy ugyanaz a kérdés foglalkoztat mindkettőnket.

'..Mutassátok, hol van a szerelem!'

Én éreztem már. Nem tudnám egyértelműen leírni; belekötni mindenbe lehet.. ha felsorolom a 'tüneteket', csakrágondolok, bizseregamellkasom, hiányzik, tényleg nem tűnik pontos meghatározásnak.. és nem tudom, mi kéne hozzá, hogy kerek legyen. De mikor éreztem, egyértelmű volt. Összetéveszthetetlen. Nem lehet kérdés. Létezik.

Gyerekkor, tűnj a fenébe

'Mi legyen, Peti? - Majd szeptemberben.'

Szeptember negyedikén majd felsóhajthatok, 'Na végre..'. Utálom a szorongást, akárhányszor kiskorú módra sumákolnom kell, és ahogy közeledik a vége, egyre jobban bosszant, hogy már csak egy hajszálon múlik.

Semmi nem fog változni, és én mégis szabadnak fogom érezni magam. Olyan érzés lesz, mint mikor először vettem BKV-bérletet. Bármire felszállhatok. Bármerre mehetek.

Lassan jó

'Szerelmes vagy? - Még nem.'

*Hullócsillag, kívánok.* Kívántam.

Thaplómocsari Ordenáré Tivadar

És még mindig szégyellem magam.. pedig majdnem egy hónapja történt. Hihetetlen bunkó voltam. Azt hiszem, fölösleges lenne bocsánatot kérnem, részben - na jó, főleg-, mert félek, akkor újrakezdődne az egész. És persze mit mondanék? Mentegetőznék, hogy bocs, vidám voltam? Az nem indok. Arra az estére, mikor jóformán levegőnek néztem, talán, de arra, hogy.. na mindegy, ha olyan őszinte lennék, amilyennek hiszem, hittem magam, megmondtam volna neki, 'neharagudj, de nem szeretnék veled találkozni' és hozzágondoltam volna, 'bocs, de nyomulós vagy én meg nem akarok tőled semmit'. Valószínűleg ugyanolyan rosszul esett volna neki, de legalább az én lelkiismeretem tiszta marad. De hát, nem ezt tettem. Szandi azt mondta, 'de tökre meglepődtem amikor mondták hogy miattad sír, mert a Bálint miatt senki sem sírhat.. mert ő mindenkivel jó'. Hát, ez a kép elszállt. Rossz érzés.. legközelebb igyekszem őszintébbnek lenni.

Egy kis bizalom jól esne

.. én meg mindent elmesélek. Vagy én bízom túlságosan az emberekben, vagy bennem nem bíznak eléggé. Kezdem az életemet túl egyszerűnek érezni, amiért nekem nincsenek titkaim.

Tudni kéne feladni

Lássuk be, ennek a napnak is vége van. És mégsem tudom elfogadni, várom, hogy történjen még valami. Folyton panaszkodom, hogy nem olvasok eleget, nem nézek filmeket, pedig milyen jó lezárás lenne. És mégis, ehelyett minden este itt ülök, ha van dolgom, ha nincs. Ha van, azzal nincs sok baj, de mikor elfogy, nem adom fel, és ezt a világító dobozt bámulva várom a folytatást.. Nevetséges, hogy mennyi időm megy el így tétlenül. Most végre sikerült belátnom: ebből ma már nem lesz semmi. Jó éjszakát.

Költözés

Itt a várva várt elhatározás - én vártam, más nem. Ide költöztetem a félmondataimat, hogy legalább a környezet igényes legyen. Lehet, erőt veszek magamon és a félmondatokból féloldalak lesznek, hátha más is érteni akarja őket rajtam kívül. Az eddigiek itt maradnak: http://blog.hotdog.hu/Iwannarock, 2007 szeptemberétől vannak értelmesebb dolgok, amiket érdemes olvasgatni, bár így visszanézve, a határ egyre inkább tolódik a jelen felé. Félek, ha nem másolom ide, egyszer az egész elvész és odalesz a sok minden, amit kár lenne elfelejteni. De hát, lusta vagyok.